Nincs
pontos dátum: elkezdem írni a Fantom több feldolgozásának
összefoglalóját, amelyben taglalom a jelenetek kidolgozottságát,
jelmezeket, díszleteket. Leginkább a non replikákra fektetem a
hangsúlyt (az original darab - londoni alap mellett), magyar, lengyel, film, brit és amerikai turné
verzió, cseh, észt, bad leonfeldi, román és finn.
Kifejtés:
Miután a magyar, az original, a turné és a lengyel Fantomokat sikerült valamennyire kitapasztalnom, egyre másra jöttek az újabb non replikák. 2014-ben a cseh és észt változat jelent meg, 2015 elején a román, végül ugyanebben az évben, ősszel a finn non replika. 2016 elején bejelentették, hogy visszaállítják a lengyelt is (ami "kényszerpihenőn" volt 2010 óta - de mivel több volt szocialista ország is fellendült Fantom-ügyileg, ő sem maradhatott sokáig csendben). A 2004-es film és a kb. 1 hónapig futó Bad leondfeldi koncertváltozatot is belevettem az elemzésbe.
Szóval a világban, most sok helyütt futnak a non replikák. :) Mivel érdekeltek a különféle koncepciók, ezért elkezdtem feldolgozni az egész musicalt: egyes jelenetek rendezése alapján, díszlet, jelmez, és koreográfia alapján is.
Kedvencet azért mindenképpen írhatok :))
- Original: Őszintén szólva egy giccsnek találom az egészet jelmezügyileg, a díszletei elnagyoltak és kevésbé hihetőek (főként a Temető jelenet). Kedvenc jeleneteim: a Főcímdal, Éj
zenéje, Leleplezés, Il Muto, Az operaház tetején – a csillár szakadása,
Maszkabál, A csók és a búcsú. Kedvenc jelmez: Starprincess dress - Maszkabál alatt viseli Christine, A hálóköntöse és végül a Hannibál jelenetben a rabszolgalány kosztüm.
- Magyar non replika: Kedvenc! És az első olyan változat, ami önállóan és saját kreatív ötleteivel mutatta be a történetet! No, igen, először a magyar előadást láttam, és rögtön a szívembe zártam, nekem az eredeti már túl sok volt aztán. A magyar visszafogott, a századfordulós jelmezekkel kooperál, a koreográfiája fantasztikus, díszleteivel a Párizsi Operaház rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást. Beszippant minket a a darab magába. Kedvenc jeleneteim: Prológus
– ha szól a főcímdal, Gondolj rám,A csónakjelenet, Éj zenéje, a
tetőn játszódó szerelmi kép, Primadonna,
Il
Muto, Maszkabál, Don Juan próbája és a Don Juan előadása is, a Labirintusban a
csók és a búcsú. Kedvenc jelmez: A külföldiek által sokat bírált rózsaszín Aminta jelmez és a Gondolj rám Elissa kosztümje.
- Film 2004-es: Gerard Butler-t imádtam benne, Emmy Rossum már sok volt a nyitva felejtett szájával, énekelni azt tudott, de nem nyert meg magának. Persze, ha a tv-ben lemegy, mindig meg kell néznem, mert a zenéjét imádom, még akkor is ha a szereplőktől nem dobom el magam. A rendezői koncepciókkal itt-ott nem értettem egyet, engem főleg a Maszkabál színtelensége irritált, a Gondolj rám-ban miért Elisabeth császárnénak volt öltöztetve a főhősnő??? A párbajt bírtam, miért ne lehetne egy vérre menő küzdelem a két férfi között? Olyan korban éltek, ahol a nézeteket ekképpen oldották meg... Eltúlzott díszletek, kevésbé jelmez-szerelmes ötletekkel.
- Lengyel non replika: A 2004-es filmet vitték színpadra, habár díszlet szempontjából nagyon erőteljes az elgondolás, a jelmezeit inkább kifogásolom, és nem igazán nyertek meg maguknak, kivéve az Éj zenéje alatt Christine hálóköntöse az kellemes, illetve a második felvonásban a Levelek 2. alatt visel egy fekete-lila együttest, terjedelmes, de korhű és nagyon szép. Kedvenc jeleneteim: az előbbi kettő jelmez jelenetei, és a párbaj.
- UK/US turné: Machintosh változata, amiben már nincs komplex érzelmi töltött. Christine egy nagyon szép leány, nem egy festményszerű ideál, a Fantom iránt sokkal szenvedélyesebb, egyúttal szembe mer vele szállni, vagy akár megvédeni őt egy jól célzott pofonnal, amely Raoul arcfeláén csattan, amikor az a Fantom elfogására való tervét tálalja... Az original ellenében jött létre, mivel Webber-ék már "megunták" az eredeti darabot, mást akartak a színpadon látni, ezért módosították, de a jelmezek többsége szinte ugyanaz, a díszletek változtak, többek között vannak "rokoni" vonások a magyar non replikával (Párizsi Operaház egyes elemeinek megjelentetése, a Fantom kinézete, a Temető ábrázolása, Don Juanban az asztalon táncolás).
- Cseh non replika: Tele van fantasztikus ötlettel, pl. Meg Giry alakítja az idős hölgyet a Prológusban és nem az édesanyja. Meg szerepe többlettel egészül ki, nagyon sokszor van jelenése a színpadon, illetve egy olyan pozitív elgondolás született, hogy ebben a változatban a Christine és Meg közötti mély barátságot ábrázolják. A Prológus jelenet kreatív elképzelésekkel lett tarkítva, a Primadonna szám alatt a falak rengenek, ajtók csukodnak be és nyílnak ki - mintha valódi szellemjárás zajlana a színpadon. A Fantom és Christine összetartozásának mélyebb elgondolása, a búcsúnál a lány nEm akarja otthagyni a férfit és Raoul-nak vissza kell jönni érte. És ne feledjük az abszolút két újdonságot az "unalmasnak" mondható 2. nyitány alatt Raoul megkéri Christine kezét, és az új csillárt is felavatja Madame Giry, egy díszletmunkás és a két igazgató. Szóval, ez a verzió irigylésre méltó új gondolatokkal toldotta meg az előadást, nagyon komplex. Kedvenc jelenet: Prológus, Gondolj
rám utáni rózsaáradat, Az angyali hangban a levelek fogadtatása és a Meg
Giry-vel való baráti viszony, A Fantom, Primadonna, Tetős rész, a második
felvonás prológusa a csillár felavatásával, Maszkabál, Don Juan. Kedvenc jelmez: Maszkabáli és a Don Juan próbáján viselt lilás-kék kosztüm.
- Észt non replika: Az a változat, ami a Fantom lélektanának tökéletes feldolgozását jelenteti meg a színpadon, Christine viszonya a két férfihez, egyetlen igaz szerelme csakis is Raoul lehet. Illetve nagyon ötletes megoldás a belső színpad kialakításának koncepciója is. A Christine jelmezeit szoktam mindig szemügyre venni, és itt a legkedvesebb a Gondolj rám Elissa jelmeze, valamint a Don Juan Aminta, végül még az esküvői kosztümöt is ide sorolhatnám. Kedvenc jeleneteim: Hannibál-Gondolj rám, Maszkabál
(mert Christine-t inzultálják benne), Éj zenéje, Don Juan a győztes, Temető
(havazik).
- Román non replika: Sok mindent ellopott más elgondolásokból, van ahol röhejesen rendezték meg az egyes jeleneteket (pl. a kupola - hogy a fenébe ücsöröghetnek pont a kupola tetején??? vagy a temető jelenet is itt zajlik). A lopkodást dokumentáltam, lássuk, honnan mit merített: A Fantom maszkját a bal oldalon viseli (észt), Kupola díszlete (magyar), A csónakjelenet (Ken Hill-féle színpadi előadás), Maszkabál jelenet - többségében arany-fekete-fehér és vörös színek dominálnak és a Don Juan Aminta jelmeze is (2004-es film). Viszont, ami jó: Éj zenéje alatt mintha a dallam kottáját adná oda Christine-nek, hogy tanulmányozza, a Don Juan végén nem attól ijednek meg a színpadon, hogy Christine leveszi a maszkot a Fantomról, hanem attól, hogy felfedezik Piangi holttestét. Kedvenc jelmez: esetleg a hálóköntöse, a többi nem.
- Finn non replika: Találó ötletek, lenyűgöző díszlet, modernebb rendezés - modernebb jelmezekkel. Kedvenc jelentek: Éj zenéjét követő leleplezés - Christine az orgona robajától nem ébred fel, hiszen a hangok a Fantom fejében szólnak. A főcímdal! A Don Juan jelenet: az egész Christine agyszüleményének a gondolata. A befejezés, hogy el kell rángatni a lányt, mikor már majdnem elfogadná a Fantomot és a sorsot, ami ezzel a férfival járna... Nagyon jó perspektíva, hogy egyes jeleneteit mintha az Operaház öltözőjében rögzítettek volna, tehát sokszor előveszik a kulisszákat (Levelek/Primadonna 1 és a 2. felv.-ban). A Hannibál jelenetet sikerült úgy megoldaniuk, hogy az ne illeszkedjen a darabhoz, mintha egy teljesen másik opera lenne. Christine jelmezei közül az Aminta tetszik a legjobban.
Lényegében ennyi :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése