2016. március 3., csütörtök

Emléktöredékek 45. - 2015, Az öt Fantom éve - Minden szereposztással egy helyen

Bejegyzés:

Gyors jegyszerzés kérése egy második jegyszervezőtől - három előadásra megyek februárban és márciusban (döbbenettel vegyes meglepődés, amikor kiderül, hogy nagyon kevésszer fogják játszani az előadás idén - mivel más a menő most)

Kifejtés
Elárulom, még soha nem csináltam ilyet. Legfeljebb 1x szoktam megnézni az évadban, max. 2x. Ám ezúttal több előadásra vágytam. Nyilván, hiszen előző évben (2014-ben) sajnos a Posta Victoros Fantomom nem jött össze...kalkulálni kellett, melyik időpont jó, mikorra kaphatok jegyet...

Itt a blogon szerepel mind az öt élménybeszámoló. A második Fantom előadás volt a 20. számomra, és egy nagyon összetett, komplex darabot láthattam aznap este, Sasvári Sándorral, Krassy Renátával és Bot Gáborral a főszerepben. A "mellékszereplők" is kifogástalanok voltak, többek között az igazgatói páros, Szerednyei-Weil, akiket kedvencemmé avattam aznap, ámbár ezt a címet most egy időre (legalábbis remélem) el kellett vennem tőlük, 2015-ben, mivel a teljesítésük nem volt a korábbi színvonalnak megfelelő. Ámbár, mindenkinek lehetnek rossz napjai, úgy gondolom itt is lehetett valami a háttérben... 

Mindazonáltal nagyon vártam mindegyik alkalmat! Sőt! Repestem a boldogságtól, mert kevésszer adták elő, minden be volt most táblázva... 

Igazából, hivatalosan három előadást tudtam lefoglalni az erkély első sor 20-as székére. A következő kettőt, már pótszékkel sikerült megszereznem. 

A triók felállása (linkkel jelölve)

El sem tudtam hinni, amikor végre kisakkoztam ki fogja a Fantomot alakítani az első előadásomon (1.)! Posta, ugyan nagyon jó volt őt látni és hallani, de játékilag nem volt éppen a toppon. Fonyó Barbira sosincs panaszom, imádom, ahogyan alakítja az énekesnő karakterét. Magyar Bálint szép hangja van, és arcra leginkább Raoul, mármint sármos, talán így képzelném az "eredetit" is....

A 20. előadás fontossággal és presztízzsel bírt (2.). Mégis csak egy kerek számról beszélünk, kiváltképp, hogy mindent nagyon egyben láttam. A tapasztalatom szerint ez volt az egyik legkiemelkedőbb előadásom, játékilag, hangilag - még én csodálkoztam, hogy Sasvári milyen fantasztikusan énekel. Azt hittem lemezről ment :D Krassy Reni, hát, érte nagyon drukkoltam. Amióta visszajött a babázásból, látni akartam vele a darabot. Ő az egyetlen Christine-nünk, aki szőke (mostanra már az original londoni verzióba is bevezettek egy szőkeséget, Emmy Christensson-t) nálunk, és a kezdetektől a csapathoz tartozik. Meg játék szempontjából teljesen más a felfogása Christine-ről, mint kolléganőinek. Szeretem, ahogyan ő alakítja az énekesnőt. Bot Gábor meg csak szeretnivaló lehet. 


2014-ben, a délutáni előadást néztem meg, akkor láttam ezt a felállást (3.). Még emlékszem arra a momentumra, hogy egy anyuka és kislánya fent ültem velem (nos, igen, megint pótszékkel utaztam) az emeleti részlegen, és a mama a szünetben megbeszélte a gyerkőccel a darabot. A kislány valóban jól látta, hogy voltak rossz hatások, pl.: a Fantom, akit ezúttal Csengeri alakított, 1 percről gyorsult fel 60-ra, és ebben az iramban adta elő az Éj zenéjét. A dalnak semmi értéke nem volt, semmi emelkedettsége mint máskor. Fonyó Barbit azért bírálta, mert nem egy csöpptermetű hölgy, mint kolléganői, kiváltképp Mahó Andrea. Bot Gábor pedig csak sodródott az árral, nem erőltette meg magát sem játék, sem hang szempontjából. Egyedül - és ez furcsa, mert sajnos őket nem szokták méltatni, - a balerinát alakító Kuthy Patríciát méltatták, szerintük elragadó volt.... Vissza a jövőbe - ezúttal, 2015-ben merőben más volt minden, jobb volt és szebben hozták az alakításukat, de a 20. előadásnál nem voltak jobbak. Ráadásul ezen az estén a jegyszervező ismerősöm is részt vett, neki nagyon tetszett, meg is könnyezte a végén a Fantom kijelentését, miszerint nem szerette még az anyja sem. 



A pótszékes előadás, első változatát nagyon nehezen kaptam meg, (4.). Munkahelyem voltam, így nem tudtam sorban állni, telefonon próbáltam elérni a jegypénztárat. Ám, nem vették fel, roppantul ideges voltam, hátsó felemre is lehoppiztam, amikor szaladtam le a lépcsőkön... Aztán csak össze jött, mert nem hagytam magam lerázni. Ismét Victorral néztem meg, és tátva maradt a szám, az Éj zenéje frenetikus volt! Gyönyörű és elképesztően szép! Nagyon tetszett, annyira belefeledkeztem a dalba, hogy rá kellett csodálkoznom, O, te jó Ég! - mindjárt vége, és...és...és...wááá...én nem akarom, hogy vége legyen!!!! Szóval, jól beleőrültem a pillanatba, aztán persze megbékéltem. Tetszett, nagyon tetszett ez az előadás. Homonnay Raoul-ja mindig merő izgalom, mit fog tenni, hogyan fogja színesíteni a karaktert, nem csak lötyög a színpadon. Kettejükkel láttam először a darabot, ámbár a Christine Fonyó Barbara volt (és akkoriban azt hittem Mahóval látom, de közelről megállapítva, kiderült, hogy nem). Mahó Andit ezúttal szívesen fejbe vágtam volna az egyik reflektorlámpával - mivel állandóan belelihegett a mikroportjába, mindig félt, rettegett. Nagyon gyengék lehetnek az idegei. Meg a megkülönböztetés sem tetszik a másik két Christine-hez mérten, hiszen Mahónak van két csuklópántja, amit a Gondolj rám alatt visel. Ez a külön kiegészítő Barbinál és Reninél nem látható. Összességében nagyooon tetszett az előadás, Mahó végül az utolsó 12 perc alatt húzta fel a kedvelési mércéjét.

Az utolsó előadás ismét pótszék volt, (5.). Hétvége volt, vasárnap, az utolsó előadás az évadban, és Victor alakította a Fantomot. Krassy Renit leváltotta Fonyó Barbi, és volt még egy Raoul-om is, Magyar Bálint személyében. Az előadás végén hangos dicshimnuszban a Fantomon kívül a két szerelmes részesült, mivel Victor most is úgy játszott, mint az első  alkalommal, és ott nem volt annyira jó... Egyébként ezen a napon sikerült összehozni a jelmezes Fantom képet Csengerivel. Ő volt a délutáni szereplő, és a jegyszervező ismerősöm és a barátai megvártak engem a fotózkodással. Kicsit késtem, de végül meg lett a fotó. 



Összességében nagyon boldog vagyok, hogy összetudtam hozni az előadásokat, sok fajta megközelítésben, más-más nézőpontból nézhettem végig őket. Mindig egy élményt jelent! Ekkor 23-szor volt szerencsém látni. 

Képek (montázsok) a gondolatfonalak között! :)


Nincsenek megjegyzések: