Harmadik előadás után (2015. márc. 2.) kulisszajárás, de nem járunk sikerrel, a jegyszervező barátnőm és annak barátnőjével közösen mentünk, Csengeri ijesztgeti az embereket, de mihozzánk már nem jön maszkban...
Kifejtés
Először is a kulisszajárást ne tekintsétek annak, igazából a Művészbejáróhoz mentünk, usgyi be az épület előszobájába, ahol a színház művészeivel volt szerencsénk találkozni. Mivel aznap két előadás is ment, a mi Fantomunk és az újonnan bemutatott Dögkeselyű (emeleti kis színpadon, a Madách Studióban), kapkodhattuk a fejünket, annyi ismert és kedvelt művész jelent meg. Azért mentünk, hogy egy jelmezes Csengeri Fantom képet készítsünk. Ám, a morcos portás nem szólt neki, ő meg elfeledkezett róla (Ildi előzetesen írt neki a közösségi portálon, hogy mennénk hozzá fényképezkedni...)
 |
| Csengeri Fantomos montázsom |
A színház több művészét volt szerencsénk látni:
- Galbenisz Tomasz (Fantomban ő Firmin igazgató) a darabból énekelt, hihetetlenül jó kedve volt és az ő örömteli jelleméből fakadó vidámság ránk is átragadt - ráadásul ismeretlenül megölelt - annyira fura volt, csak tátottam a számat! :D De imádom a fickót!!!! :D
- Elsuhantak mellettünk: Hűvösvölgyi Ildikó (Dögkeselyűben az édesanya), Fonyó Barbara (Fantomban Christine), Bajza Viktória (most a Dögkeselyűben játszott idősebb tolvajt), Barát Attila (Nyomozó a Keselyűben), Kuthy Patrícia (Fantomban Meg Giry), a Fantom táncosai
- Balogh Anna barátságosan ránk mosolygott
- Bot Gábort csak hátulról láttuk, majd el is tűnt...:( kár....
- Aztán megjelent a lépcsőn Ő...xD na, jó, most jön az elvont elme részlege... Posta Victor, tyű...leírhatatlan volt, mint valami herceg (érdekes meglátás - a Dögkeselyűben aznap ő volt az egyik nyomozó...balon kabátban, mint Columbo...) szintén szívélyesen ránk mosolygott, és eltűnt a sminkben? bár ebben nem vagyok biztos - de később újra megjelent (Attila mégis csak sokáig öltözködött...), a színház jegypénztárosával csevegett, majd együtt is mentek el...(remélem azért nem járnak! :D)
- Attila végül megjelent, de nem volt már beöltözve, holott lent az öltözőkben még arra volt ideje, hogy a jó népre rá hozzá a frászt.. :D Vicces volt hallani, hogy a színházban tényleg akad egy szellem, aki űzi az ijesztgetés iparát... :)
Mindenesetre ez egy nagyon jó bizonyíték volt arra, hogy ez a teátrum tele van szerethető emberekkel, akik nemcsak a színpadon képesek elvarázsolni bennünket, nézőket, hanem olyan emberi és nem beképzelt jellemmel bírnak, amitől közelebb érezzük őket magunkhoz. Nagyon lelkesítő és pozitív tapasztalat volt ez számomra. Nem csalódtam és nagyon boldogan távoztam a színházból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése