Poligamy!
2013.12.16. hétfő este 19.00
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Poligamy
Helyszín: Madách Színház
Előadás: Poligamy
Nagy izgalommal vártam ezt a napot, visszaszámoltam az órákat kezdésig. Ez az egyik új darabja a színháznak, amely nemrég lett bemutatva. Örültem annak a szerencsének, hogy előzőleg láttam valamely tévécsatorna jóvoltából magát a filmet is.
A színdarabról nagyon szívesen írok. Sok mindent megtudhatott a közönség, hogy egy párkapcsolat milyen bonyodalmakkal vagy örömökkel járhat. Képet kaphattunk arról, hogy miként változhat meg az egyik fél a kapcsolatban, lehetnek más-más benyomásai, ha olyan helyzet adódik, amire nincs felkészülve az ember, például egy poronty érkezése okozhat némi ürömöt az örömben is. Végig kísértük András és Lilla vívódásait, a különös „megjelenési formákra” is a darab végén válaszokat kaphattunk. Nem beszélve a szinglilét előnyeit és hátrányait is hitelesen demonstrálták a színészek.
Andrásként Nagy Sándort láthatta a közönség. Amikor a jegyeket megvásároltam, nem számítottam rá, hogy vele fogom látni, csak reméltem, bár Nagy Balázst kiáltják sokan jobbnak e szerepre. A lényeg, hogy Sanyi nem okozott csalódást, nagyon tetszett a színpadon látott karakter, igazából a hülye grimaszokat szeretem, amiket vág, az arcmimikája szerintem lenyűgöző. Lehet szentimentálisnak tűnök, de kicsit megkönnyeztem a darab végét, amikor egyedül ott állnak a színpadon Lillával és a babával. Úgy gondolom, nagyon szép befejezést adtak a történetnek, és konkrét, teljes lezárást, nem úgy, mint a film esetében. Amikor András szerelmet vall Lillának az irodában, bizony, azért ez is nagyon megható jelenet volt. :)
Lilla: Balla Eszter. Keveset szerepelt, nem igazán tudok róla véleményt alkotni, inkább a különféle „énjei” alapján írok majd róla bővebben.
Kornél, a barát szerepében Sánta Laci jelent meg. Igazából Vajkot szerettem volna, de nem bántam meg, végül is ő sem volt rossz. Nagyon tetszett, hogy a filmhez képest a karakter itt mélyebben van kidolgozva, a férfi, aki azt hiszi, hogy ismeri a női igen-t és nem-et :D Az tetszett különösen benne, hogy mennyire kitartó, mennyire meg akarja magának nyerni Adélt, a pszichológusnőt, aki megrögzötten a szingli életet részesíti előnyben. Jó, szóval Kornél karaktere ezért különösen tetszett, mert az a harcoló típus, és sajnos, azt kell, hogy mondjam, a mai világban nagyon kevés az ilyen férfi…:( vagy én vagyok olyan ügyes és még nem találkoztam ilyennel :P
András és Kornél illetve Adél telefonbeszélgetéseik is rendkívül szórakoztatóak voltak.:)
Adél, a pszichológusnő szerepében Oroszlán Szonját fogtam ki. Az által formált figura elzárkózik a szerelemtől, nem kívánkozik felesleges bonyodalmakba keveredni, amit a szerelem okozhat. A darab elején egy igazi jégkirálynő (később valóban lesz jég is a színpadon…), akit nem lehet meggyőzni arról, hogy Kornéllal érdemes lenne „barátkozni”. Idegesíti, hogy szerelmes leveleket küld, 23 oldalon keresztül taglalja neki a szerelmét, de Adél egyszerűen nem foglalkozik vele, aztán mégis…mert elkezd róla álmodozni…:D Úgyhogy gondolhatjátok, hogy végül mégis beadja a derekát. Sokszor gondolkodom hasonlóan, mint Adél, ezért, ha megkérdeznék, és ha választanom kéne, kinek az életfilozófiája áll hozzám a legközelebb, gondolkodás nélkül Adél mellett döntenék.
A Lillákról, akik többen vannak, mint gondolnád!
Miért változnak? Nos, véleményem szerint, a színházban tett látogatásuk során Lilla közöl Andrással valamit, és ez a kiváltó oka annak, hogy „hallucinál” és bepánikol.
A változás folyamatos, tényleg alig pislogsz egyet, máris egy újabb Lillát láthatsz a színpadon. A feltűnésük nagyon jól meg lett oldva, tényleg nem tudni mikor cserélnek helyet a művésznők. Az első átváltozás során egy szőke, kissé butácska lány lesz belőle, aki topmodell-féle. Míg e karakter a színpadon tartózkodik, kéri meg András Lilla kezét, jövendőbeli apósa-anyósa jelenlétében (nem taglalom sírni kezdek a röhögéstől….:D). A következő Lilla már inkább melankolikusabb, a halál gondolatával játszik. Begyógyszerezné magát C-vitaminnal, de helyette véletlenül Kornél szájába kerül, majd kiderül, hogy a gyógyszer nem az, aminek hitték. E figura nem marad sokáig, mert rögtön új változás megy végbe, megérkezik a bombázó, aki a kedves Andrásunkat megbabonázza és meg is csalja…a főszereplő itt fogja fel, ha Lilla át alakulhat bármivé, neki cselekednie kell…A negyedik átváltozás egy bűvésztrükk alapján történik, amikor is egy orosz hölgy lép ki a varázsdobozból…A következő alakváltása egy tájszólással beszélő házi tündérke. Nagyon kis aranyos. Aztán, egy parancsolgató, gonosz tekintetű hölggyé válik, aki nem tűri, ha András más nőket is figyelmében részesít.
E két utolsó karakter váltása közben az igazi Lilla is feltűnik, csakhogy nem Lilla a neve, hanem Irma. A története pedig szomorú, és visszahat a főhősünk jelenleg zajló életére, miszerint Irma ugyanúgy terhes, ám a barátja a gyerek miatt hagyta el, ő mégis megtartotta és ki akarja hordani. A karakter szeretetteljes és kedves, aki végtelenül szomorú, megbántott és sajnálatra méltó. A problémáját különböző kifejezések kezdőbetűivel rövidíti, így próbálván könnyíteni önmagán és megküzdeni sanyarú sorsával. A karakter sokkal élettel telibb, mint a filmvásznon látott.
A parancsolgatós Lillát már nem váltja le senki, hanem minden változat egyszerre jelenik meg, és kergetik szinte az őrületbe Andrást.
A darab végén persze minden megoldódik, és András belátja, hogy volt időszak, mikor úgy gondolta nem szereti Lillát, de a különféle szituációk leküzdése után, megállapítja, hogy még mindig odavan a barátnőjéért, ezért első találkozásuk pillanatát igyekszik felidézni Kornél segítségével. Nem kell mondanom, a végén minden jól sül el.
E két utolsó karakter váltása közben az igazi Lilla is feltűnik, csakhogy nem Lilla a neve, hanem Irma. A története pedig szomorú, és visszahat a főhősünk jelenleg zajló életére, miszerint Irma ugyanúgy terhes, ám a barátja a gyerek miatt hagyta el, ő mégis megtartotta és ki akarja hordani. A karakter szeretetteljes és kedves, aki végtelenül szomorú, megbántott és sajnálatra méltó. A problémáját különböző kifejezések kezdőbetűivel rövidíti, így próbálván könnyíteni önmagán és megküzdeni sanyarú sorsával. A karakter sokkal élettel telibb, mint a filmvásznon látott.
A parancsolgatós Lillát már nem váltja le senki, hanem minden változat egyszerre jelenik meg, és kergetik szinte az őrületbe Andrást.
Kiválóan sikerült a színpadra állítani a filmet, mivel láttam mindkettőt, egyértelműen a Madách Színház darabját hirdetem ki győztesnek. Díszlet tekintetében most sem okozott csalódást a helyszínek megformálása magárt beszél, azt hiszem kisebb színpadokhoz lehetne hasonlítani, bár ez kicsit most bután hangozhat, de nem találok hirtelenjében rá megfelelő szót.
Kedvenc helyszínek: a Madách Színház megjelenítése, Adél rendelője, Andrásék munkahelyek.
A koreográfia, és a gyors beszéd, hogy csak úgy pörgött a színészek nyelve, hát, le a kalappal, nagyszerű volt a kivitelezés!!!!
Lehet, hogy megnézem a másik szereposztással is!
Zenei világából ízelítő:
Zenei világából ízelítő:
- Egy rövid ismertető, szakvélemény a darabról.
- Az igen az nem? A nem pedig igen?
- A szinglik himnusza
A képek forrása: http://www.madachszinhaz.hu/photogallery_id.php?AlbumId=328
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése