Az Operaház Fantomja
Időpont: 2013. 11. 11. este, 19.00
Helyszín: Madách Színház
November 11-én néztem meg a Madách Színházban Az Operaház Fantomja című musicalt. Különleges alkalom volt, mert első sorból még sosem láthattam a darabot, és ez a vágyam most végre valóra válhatott. Úgy gondolom nem kell bemutatni, szinte mindenki ismeri a titokzatos álarcos történetét, aki a párizsi Operaház alatt lévő katakombák közt élt, és az operaház egész vezetőségét, valamint a teátrumban dolgozókat rettegésben és félelemben tartotta...
A Madách Színházban a szereposztás szerint Fantomként a nagyon kedves és elbűvölő Csengeri Attila lépett színpadra, akinek a karakter megformálása mindig tetszett, mert hiteles, könnyeket csal az ember szemébe, egyszerre szeretjük és sajnáljuk a Fantomot. A játéka lenyűgöző, beleéli magát, ezért elhiszem mindent, amit tesz, amit mond. Imádom a titokzatosságot, a misztikus légkört, ami a Fantom alakját körülveszi, tele van varázslattal. Az eredeti műben is a Fantomot azonnal a szívembe zártam, a végtelen elesettsége, és a rendkívüli tehetsége miatt felfigyeltem rá, bizonyos tekintetben „felismertem” magamat benne. A szörnyű tettei ellenére, nem ítélem el, hiszen a lelkében benne él a gyönyörűség, a zene szeretete pedig ott lakozik a szívében. És ezt a tudását tanítványának igyekszik átadni.
Christine-ként Mahó Andreát láthattam, aki egy bájos énekesnőt varázsolt a publikum elé. Méltó párja volt a kedves Fantomunknak, hiteles, kedves és bájos. Egy félénk kóristalány, aki abban bizakodik, hogy egy nap kiléphet a rivaldafénybe és sikert arathat. A darabban az egyik legmeghatóbb jelenet, amikor az édesapja sírjánál imádkozik.
Raoul bőrébe ezúttal Homonnay Zsolt bújt. Jó volt, tetszett ahogy a figurát életre keltette. De Raoult sem a könyvben, sem a filmben, sem a musicalben nem kedvelem – elnézést kérek mindenkitől, akiknek ő a kedvence. Ez az én véleményem :). - Azóta meg kell vallanom, hogy némileg változott a hősszerelmesről a véleményem, részben köszönhető ez a hazai Raoul-jainknak, illetve a 25 éves jubileumi előadás vikomtjának, Hadley Fraser-nek.
Nem szabad megfeledkezni még a további fontos szereplőkről: aki a szerepében lubickol, mint primadonna, Sáfár Mónika, a tenort alakító Gerdesits Ferenc, a két szórakoztató igazgató, Galbenisz Tomasz és Barát Attila. A kedvenc Madame Giry, akit Bencze Ilona játszott, és az új, Meg Giry szerepében debütáló Lóránt Enikő.
Összefoglalva, nagyon tetszett, nagyon imádtam, és úgy éreztem, mintha a történet részese lettem volna, konkrétan füst ment az arcomba. :))) Ezt nagyon köszönöm a színészeknek, az alkotóknak és a közreműködőknek! :)))
A képek forrása: http://www.madachszinhaz.hu/showalbum.php?id=13
Kapcsolódó források
Az előadás szereposztása: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=13
Az előadás története: http://www.madachszinhaz.hu/showsyn.php?id=13
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése