Titkokkal és ármányokkal teli világba csöppenhetsz, ahol senki sem az, akinek mondja magát...
Időpont: 2014. 03. 19. (szerda) 19.00
Helyszín: Thália Színház
Előadás címe: Ördöglakat
Sokáig gondolkoztam ezen a darabon. A musical előadásokat szeretem, de azt vallom érdemes néhány prózai darabba is belefektetni. A krimiket kedvelem, főként Agatha Christie és Sherlock Holmes, csakhogy a nagy klasszikusokat említsem. A színmű rejtélyes mivolta megfogott, és természetesen az, hogy krími, de úgy gondoltam várok vele, adjunk neki időt, hogy "erősebbé váljon".
A darab egy ódon kastély falai között játszódik, ahol két különleges elme vív életre-halálra harcot. A különc krímiíró (Gálvölgyi János) meghívja magához a felesége szeretőjét (Nagy Sándor), hogy elbeszélgessenek, hogyan kívánja a szerető boldoggá tenni a hűtlen asszonyt. Míg az elején úgy tűnik, hogy az író segíteni akar, későbbiekben kiderülnek valódi szándékai is, de nem kell félteni a fiatalembert sem. Megdöbbentő részletekre derül fény, és az író feltárja valódi énjét, miszerint ő a feleségét nem akarja odaadni egy szánalmas olasz piperkőcnek. Alaposan megalázza a fiatalembert, elhiteti vele, - hogy kirabolhatja az írót az éjszaka kellős közepén, felrobbantva annak féltve őrzött széfet és a benne lapuló nyakék eltulajdonításával megalapozhatják mindketten egy fényes jövő alappilléreit. Ám, ez a látszólagos "jó" terv igazából egy nagy átverés része, amelyet Andrew (az író) tervelt ki. Megalázó módon, mivel a szerepjátékok megszállottja, ráveszi Milot (a szeretőt), hogy öltsön magára egy bohócjelmezt, amellyel nem kelthet feltűnést éjszaka. (Plusz poén volt, hogy a táskára, amely a jelmezhez tartozott rá volt írva: "rabló vagyok".) Milo egy vállalkozást vezet, idegenvezető (Sanyi-travel). Az ifjú beleegyezik, és elfogadja a kihívást, bohócnak öltözött rablónak áll. Bonyolódnak az események, a történet tele van csavarral, az első felvonás végén kiderül, hogy Andrew mit akart valójában elérni és lelövi Milot, aki tarkóra tett kézzel könyörög életéért, de nem kap kegyelmet, a lövést követően több lépcsőn legurul, majd Andrew kedvenc karosszéke előtt szétterül. Andrew diadalmasan, tekint le rá, és a közönség felé kinyilvánítja győzelmét. Így ér véget az első felvonás.
A második felvonás elején sok apró kellemetlenséget okoz egy sánta, görnyedt hátú, ronda, kopaszodó rendőrfelügyelő az írónak. Mikor elhiteti vele, hogy a játékának vége és Milo halálát már nem tudja a szőnyeg alá söpörni, lekerül a rendőrről a maszk, és az álarc mögött kit találunk? A halottnak hitt fiatalembert, aki alaposan megijesztette Andrew-t, aki persze tagad, és inkább hárít, azt próbálja elhitetni a férfival, hogy ő már kezdett gyanakodni bizonyos elszólások miatt, amit még rendőrként tett Milo. Ezért elmondható, hogy méltó társa az írónak, hisz ő is olyan megtévesztésekre képes, amit az idősebb férfi nem is feltételezett volna róla. A közönség azt hitte, hogy a férfi meghalt, de természetesen erre is érkezik válasz. A kis csatájuk egyre fokozódik, és úgy tűnik lassan mindketten elveszítik a játék miatt a józan eszüket. Az előadás végén rendőrök érkeznek a házhoz, amit Milo előre megjósolt: amikor megöli, úgy azon nyomban érte jönnek és le fogják csukni. Mivel annyi megtévesztés és blöff eset meg közöttük, ezért Andrew nem hitt neki, hidegvérrel lelőtte, aztán bekövetkezik az, amit nem akart elhinni, az igazi győztes ezúttal Milo lesz, aki utolsó erejével, Andrew kedvenc karosszékbe feltápászkodik, kiröhögi az írót, majd meghal. Andrew véglegesen elveszíti az eszét, és megbomlott agya torz képeket vetít maga elé, amelyben krimibe illő kastélyának "furcsa lakói" mind életre kelnek és az életére akarnak törni, Andrew egy plüssmackót szorongat görcsösen a karjai között és a halott Milo mellett ül a földön. Így hullik porba az író, ki érzelemmentesen élt, az általa kitalált világ mintegy végleg magába fogadta. A zárókép nagyon tetszett - lenyűgöző volt. Ez egy lélektani, emberi viselkedést is jól rekonstruáló előadás. :-) A befejezés kapcsán mindenki megdöbbent, vártunk valami folytatásra - de nem történt semmi további cselekmény, hacsak nem a tapsrendben érhetett minket meglepetés! :)))
A díszlet: elképesztő, imádtam, ahogy a bábok a lépcső korlátai között "álltak", a színdarab végén a mozgásuk. Maga az egész díszlet úgy van megalkotva, mintha ténylegesen egy régi kastélyban lennénk, és az ilyen fantasztikus kreációkért csak is dicsérni tudom a tervezőt. A billiárd asztal, jóformán a közönség is úgy érezhette benne szerepel a darabban, együtt élünk velük láthatatlanul. Egy baki volt - az egyik billiárd golyó túl messzire gurult, egyenesen a közönség első sorába, amit az ott ülök igyekeztek visszagurítani, ez végül nem jött össze. Izgalmas volt szünetben nézni, hogyan lesz a szétrombolt helység újra lakható. :-)
Jelmez: korhű, semmi giccs. Bár a bohócjelmez fura volt, és egyben nevetséges is, de pozitív értelemben.
Nem akarok semmi titkot elárulni – mivel megkértek rá! Többen voltak ketten. Egy prózai előadásról beszélünk, érdekes a történet, van benne csavar, apró trükkök, és vicces pillanatok is akadnak. A két főszereplő remekelt, nagyszerű alakítást nyújtottak, meg voltam elégedve. Hagytam, hogy a darab kiforrón. Szeretettel ajánlom a krimi rajongóknak és a rejtvényfejtőknek! :)
A második felvonás elején sok apró kellemetlenséget okoz egy sánta, görnyedt hátú, ronda, kopaszodó rendőrfelügyelő az írónak. Mikor elhiteti vele, hogy a játékának vége és Milo halálát már nem tudja a szőnyeg alá söpörni, lekerül a rendőrről a maszk, és az álarc mögött kit találunk? A halottnak hitt fiatalembert, aki alaposan megijesztette Andrew-t, aki persze tagad, és inkább hárít, azt próbálja elhitetni a férfival, hogy ő már kezdett gyanakodni bizonyos elszólások miatt, amit még rendőrként tett Milo. Ezért elmondható, hogy méltó társa az írónak, hisz ő is olyan megtévesztésekre képes, amit az idősebb férfi nem is feltételezett volna róla. A közönség azt hitte, hogy a férfi meghalt, de természetesen erre is érkezik válasz. A kis csatájuk egyre fokozódik, és úgy tűnik lassan mindketten elveszítik a játék miatt a józan eszüket. Az előadás végén rendőrök érkeznek a házhoz, amit Milo előre megjósolt: amikor megöli, úgy azon nyomban érte jönnek és le fogják csukni. Mivel annyi megtévesztés és blöff eset meg közöttük, ezért Andrew nem hitt neki, hidegvérrel lelőtte, aztán bekövetkezik az, amit nem akart elhinni, az igazi győztes ezúttal Milo lesz, aki utolsó erejével, Andrew kedvenc karosszékbe feltápászkodik, kiröhögi az írót, majd meghal. Andrew véglegesen elveszíti az eszét, és megbomlott agya torz képeket vetít maga elé, amelyben krimibe illő kastélyának "furcsa lakói" mind életre kelnek és az életére akarnak törni, Andrew egy plüssmackót szorongat görcsösen a karjai között és a halott Milo mellett ül a földön. Így hullik porba az író, ki érzelemmentesen élt, az általa kitalált világ mintegy végleg magába fogadta. A zárókép nagyon tetszett - lenyűgöző volt. Ez egy lélektani, emberi viselkedést is jól rekonstruáló előadás. :-) A befejezés kapcsán mindenki megdöbbent, vártunk valami folytatásra - de nem történt semmi további cselekmény, hacsak nem a tapsrendben érhetett minket meglepetés! :)))
A díszlet: elképesztő, imádtam, ahogy a bábok a lépcső korlátai között "álltak", a színdarab végén a mozgásuk. Maga az egész díszlet úgy van megalkotva, mintha ténylegesen egy régi kastélyban lennénk, és az ilyen fantasztikus kreációkért csak is dicsérni tudom a tervezőt. A billiárd asztal, jóformán a közönség is úgy érezhette benne szerepel a darabban, együtt élünk velük láthatatlanul. Egy baki volt - az egyik billiárd golyó túl messzire gurult, egyenesen a közönség első sorába, amit az ott ülök igyekeztek visszagurítani, ez végül nem jött össze. Izgalmas volt szünetben nézni, hogyan lesz a szétrombolt helység újra lakható. :-)
Jelmez: korhű, semmi giccs. Bár a bohócjelmez fura volt, és egyben nevetséges is, de pozitív értelemben.
Nem akarok semmi titkot elárulni – mivel megkértek rá! Többen voltak ketten. Egy prózai előadásról beszélünk, érdekes a történet, van benne csavar, apró trükkök, és vicces pillanatok is akadnak. A két főszereplő remekelt, nagyszerű alakítást nyújtottak, meg voltam elégedve. Hagytam, hogy a darab kiforrón. Szeretettel ajánlom a krimi rajongóknak és a rejtvényfejtőknek! :)
A darab meg lett filmesítve két alkalommal is, a főszereplők közül kiemelném az amerikai színészt, Michael Caine-t, aki az első feldolgozásban Milo-t, míg a másodikban már Andrew-t alakította. Van, aki azt mondja a film jobb, én megint úgy vagyok az előadással, mint a Mary Poppins-sal: nem láttam, de egyszer majd biztosan megnézem. A látottak alapján, a döntésem pozitív irányba hajlik, szuper, izgalmas előadásban lehetett részünk.
A darabról: http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=114
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése