2014. március 28., péntek

Nem lehet kérdés, kinek drukkoltam aznap este



Különkiadás: A Vámpír megeszi a Fantomot vacsorára

Időpont: 2014. 02. 03. (hétfő este) 19.00
Helyszín: Budapesti Jazz Klub







Nos, ez konkrétan nem egy színházi darab, ez inkább egy 2 és fél órás tömör nevetésből, vidámságból és elgondolkodtató történetekből felépült előadás. Két nagyon különleges egyéniség, mint Csengeri Attila és Egyházi Géza, ők voltak az est kitalálói, nos ezt élőben be is mutatták – hogyan tervezzünk meg egy vicces estet a nézőknek?

Volt ott sok favicc, színészi játékkal kiegészített viccek, az operában éneklő különféle hangszínnel rendelkező kollégák bemutatása és megfelelő csoportba való besorolása.

Számomra mégis az egyik legkülönlegesebb pillanat az volt, mikor felhangzott Az Éj zenéje! (Az Operaház Fantomja című darabból). Mindketten énekelték felváltva a versszakaszokat, a végén közösen. Géza még tévesztett is, de ez nem zavart, mert én is énekeltem velük, csak persze nem olyan hangosan, hogy meghallhassák. :) Az estet áttekintve, eltűnődtem egy korábban hadakozásomon, miszerint elleneztem Egyházi Géza Fantommá avatását. Úgy gondolom, hogy érdemes rá, és én ezerrel támogatom. Méltó párja az amúgy is csodálatos triónak, Csengeri Attila – Sasvári Sándor – Posta Victor. Bár, aki vámpír, az lehet inkább vámpír marad, mert az áll hozzá legközelebb.

Ami nagyon tetszett, hogy nem egyhangú dallamokat válogattak össze. Nem sűrűn hallani tőlük olyan dalokat, amiket aznap este elénk tártak. Egyik kedvenc – amit sajnálok, hogy nem játszanak, - a Vörös Pimpernel volt. Az előadásból elhangzott zenének köszönhetően visszarepültünk egy kicsit a múltba, felidézve a kiemelkedő pillanatokat. Az egész este maradandó élményt biztosított minden résztvevőnek, hiszen nem csak a szomorúság miatt, de még a vidámság is csalt könnyeket a szemekbe. :)




Megosztom Veletek a számomra legkedvesebb előadás zenei felvételét.



Nincsenek megjegyzések: