Emléktöredékek 13. Mahó Andi kicsit irigy...

- Megismertem a "színészpalánta" (Peredhil Ádám) testvérét (naná, hogy a nevére meg nem emlékszem...xD)- aznap Bot Gábort teszteltük Raoulként, majd megint hátra mentünk. Délutáni előadás volt.

Szombat lévén, Ádámmal megegyeztünk, hogy közösen megvesszük a jegyeket a színházi jegypénztárából. Pontban, a 13 órai nyitásra, várakoztunk az ajtó előtt. Éppen gyerekelőadás zajlott, a szünetben zsongott a teátrum a gyerekek önfeledt sikítozásától. A kassza előtti térre betévedt egy darázs, a gyerekek megölték (összerugdosták), én meg teljesen kiakadtak, Ádám próbált nyugtatni...ezek után tőlem senki se várja el, hogy csupa szeretettel forduljak a gyerekek felé...na, jó biztosan vannak kivételek, de ez az elrettentő agresszivitás, brutális fellépés egy szerencsétlen állattal szemben, még ha egy darázsról is volt szó...


Miután egy "gyilkosság" szemtanúja voltam, idővel lecsillapodtam, és mire kinyitott a kassza, már mondhatni rendben voltam...

Pótszékes előadás volt a délutáni. Nagyon sietni kellett, elsőkként rohamtempóban hazautaztunk, megebédeltünk, aztán gyorsan vissza a színházba. Aznap, Csengeri Attila volt a Fantom, Christine-ként Mahó Andreát láthattuk és a "tesztalany" Bot Gábor volt. Az akkor még nagyon göndör, nagy loboncot viselő színészt a színészpalánta testvére kevésbé preferálta, nem a hangja miatt, a látványa miatt. Meg kell mondjam, viszont, én azóta nagyon bírom a fejét. :) Mondhatni, az egyik kedvenc Raoul-om.

Előadás után hátramentünk a Színészbejáróhoz, és megvártuk a két főszereplőt, Bot Gáborral még nem mertünk ismerkedni. Énekkari dolgairól mesélt Ádám testvére Attilának... Míg várakoztunk elsuhantak előttünk páran, a színház becses művészei közül. Többek között ránk köszönt Sándor Dávid, és meredten előre, csőlátással közlekedett, akkoriban kissé rideg benyomást keltő Posta Victor (ez utolsó megállapítás, Ádám testvérének véleménye volt).

A darab után, mivel előzőleg egyik tátkos órámon készítettem egy portrét Csengeri Fantomjáról, így gondoltam elviszem neki. A rajzolt "műalkotásom" ajándék Attilának, aki azt gondolta valami képzőművészeti tanonc vagyok! és, ahogy Andi meglátta, irigyelte kollégáját, ezt mondta: "jaj, bár én is kaphattam volna." :)"

Andival összebújva