2016. február 4., csütörtök

Emléktöredékek 15. - Manhattan Fantomja, a Love Never Dies könyve

- Megszereztem a Manhatten Fantomját - a Fantom folytatását


Augusztust írtunk, amikor a futár otthonomba szállította a könyvet, 2008-2009 környékén...(na, szép nem emlékszem az évre!) Izgatottan lapoztam bele a könyve, majd a képzelet felfedező útjára indultam. A Manhattan Fantomja a "trilógia" harmadik kötetet/csatlósa, amely a Gaston Leroux és Susan Kay regényekkel együtteset alkot egy komplexumot. Felelevenítettem a musicalt a képzeletemben. Végül is, Frederick Forsyth (aki inkább a krimi műfajban jeleskedik, kipróbálta magát egy romantikusabb vonalon) ötletei nem voltak rosszak, és én ennek a könyvnek köszönhetően írhattam meg a saját változatomat, amit aztán átdolgoztam az egyetemi éveim alatt, a Színház és adaptációk című kurzusomra beadtam, Forgatókönyv formájában. A tanár nem értékelte a nézőpontomat, és kelletlenül a Gaston Leroux regénnyel vetette össze. Állítása szerint, valódi "főszereplőket" vagyis Christine-t és Raoul-t, elhanyagoltam, és a történetvezetés szempontjából inkább a Fantom életútját próbáltam egyengetni... Szerintem ez nem baj. Legalább van valaki, aki törődik vele, nem igaz? :) 


A könyvre visszatérve, alapvetően nem tetszett a váltott nézőpont. Nem mindig szeretem ezt a műfajt. A szereplők lényegében a musicalhez képest nem igazán változtak meg. Christine továbbra is ódzkodik a Fantomtól, az álarcos továbbra is stílusosan fenyegetődzik, és nagyon szereti az egykori bálványát, míg Raoul, továbbra is a háttérben maradó, gazdag és jó képű, ám többletértékkel nem rendelkező férfiú marad. Új szereplőket is kapunk, többek között Pierre-t (mennyivel jobb ez a név, mint a musicalben a Gustave!!!!! Nem bírom...) ő Christine és Raoul "fia", Joseph atyát, aki a gyermek tanítja, és végül de nem utolsó sorban, Dariuszt, egy máltai drogfüggőt. Nem happy end a vége, ahogy magának a színdarabnak sem, de legalább az kecsegtethet, hogy a negatív szereplő nem nőtt a szívemhez. Mindenesetre, szerintem megéri, legalább egyszer elolvasni. Ez már szintén kötelező kategória, mint maga a fentebb említett regények bármelyike. No, meg a fanatikus Fantom-rajongóknak kötelező! :)

A musical Love Never Dies
Andrew Llord Webber az 1986-os londoni fantom bemutatója után, évekkel később arra gondolt, hogy egy boldogabb véget kellene adnia a Fantomnak - nyilatkozatában így fejezte ki magát: "A Fantomnak már nem szabad egyedül lennie." Ezért először is elment megvenni a Manhattan Fantomja című könyvet. Elolvasta, átgondolta és neki kezdett a komponálásnak. Balszerencséjére, a házi macskája letörölte a zongoráról az összes eddig elkészített dallamot, merő véletlenségből. Hiszen tudjuk, hogy a macskák szeretnek ilyen-olyan tárgyakra, hirtelen mozdulatokkal felugrani.... Ez lehetett volna egy rossz ómen is Webber számára, de gyűrte tovább a dolgot, így elkészült a musical, és 2010-ben Londonban volt a bemutatója. A zenéje szintén csodálatosra sikeredett, de a rendezés pocsék volt, így át kellett gondolni. Az új verziót Melbourne-ben mutatták be, ebből készült a DVD felvétel és ez lett a hivatalos változat, amit minden nemzetnek kötelezően le kell másolnia (feltéve nincs más ötlete, mert ez esetben non replikaként funkcionálhat). A darab, vagyis a Love Never Dies bejárta a világot, jelenleg Hamburgban játsszák nagy sikerrel, túl a 100. előadáson.

További infokat a Love Never Dies-ról, a címkék alatt találhattok. :)


Nincsenek megjegyzések: