Egy német nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamon megismert baráttal mentem volna és annak ismerősével a darabra, de én átvertem, mert nem akartam, hogy a másikat vigye magával...
Lássuk, a kezdetek kezdetétől. Gimnáziumi éveim alatt nem tudtam megtanulni ezt a fránya angol nyelvet, így egyetem alatt visszatértem hozzá. Szükségem is volt, hogy bizonyítékot szerezzek a nyelvtudásomról, mert nem kaptam volna meg a diplomám. Úgyhogy elkezdődött a kálvária.... 2011 szeptemberében rendezték meg a Nyelvparádét, a Milleneum Parkban (Mamut Üzletközpont mögött). Elmentünk Anyuval, hátha találunk majd olyan iskolát, ami segít az angolom megerősödésében. Beszereztem angol-magyar gyakorló kártyákat, feladatlapokat, könyveket, mindenféle jó iskoláknak a szórólapját. Aztán, merő véletlenségből, megtaláltam az egykori Vizsgázóhelyem, a Goethe Institut pavilonját. Igaz német nyelv, igaz, most egy második nyelv kellene, de szerintem nem árthatók sem magamnak, sem senkinek, ha kipróbálom a gyakorló szóbeli nyelvvizsga feladatot. Megtettem, és beajánlottak kedvezményes oktatásra az intézetbe. Az adott időpontban elmentem, a Ráday utcában található, csillogó ezüst színű épület. Ismét teszteltek, de más csoportba akartak sorolni, illetve mivel kevés volt a nálam levő összeg, ezért kértem egy nap haladékot. Másnap kiválasztottam a német felsőfokú nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamot. Kb. 8 fő jött össze, voltak közöttük egyetemisták (egy fiú, aki a TÁTK-on tanult, egy lány, aki az Andrássy egyetemre járt, ő lett a későbbi barátnőm is), gimnazisták (törtető anyákkal...), munkás emberek.
A tanárunk Németországból származott, az órákon gyakran összeakasztottuk a bajszunkat...:D
A nyelvvizsga idejét 2012-ben, tavaszi időpontban tűzték ki. Az írásbeli feladatsor, azon belül a hallgatási feladatok nagyon, sőt, iszonyatosan nehézre sikeredtek, de emlékszem, hogy töményen teleírtam az oldalakat... A kiválasztott "hangminták" erős tájszólással vagy térségi beszédstílusban vagy idegen akcentussal beszéltek, és tulajdonképpen ez nehezítette az érthetőségét a szövegeknek.
Viszont, mindannyiunknak sikerült (még a törtető anyukának is...)! :D
Magáról a bejegyzésről - nem szeretem, ha még egy fő (akit én nem ismerek - mert csoportban szívesen járok, olyan emberekkel, akik az ismerőseim) csatlakozik egy összeszokott társasághoz, mert zavaró lehet vele a kommunikáció, ilyenkor inkább a háttérben szeretek maradni és duzzogni. Úgy érzem, annak, akit meghívtam az én társaságom nem elég, nem kellek neki. Rossz érzés, és nem szeretem. Bár, ez személyfüggő dolog is, mert volt, hogy egyből puszipajtások lettünk azzal, aki "bónuszként" jött velünk...,Kicsit hosszabb ideig tartott a kettőnk közötti kibékülés, miután azt mertem füllenteni, hogy nem volt jegy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése