Emlékkép: - Megszereztem a 2010-ben bemutatott Love Never Dies- a Fantom folytatásának CD-változatát, emiatt ellógtam egy óráról (aznap volt a darab külföldi bemutatója)
Egy szenvedélyes rajongó arra is képes, hogy ellógjon egy alapvetően fontos órát... Nos, angol szaknyelv 1. kurzusról gondoltam lelépek... egyszeri alkalom volt, és végül is nem mentem túl messzire a tárgytól, hiszen a CD lemez anyagát Londonban, angol nyelven vették fel. :D Sierra Boggess és Ramin Karimloo énekelnek a felvételen.
LND-ről bővebben, itt olvashattok tőlem:
Látható, hogy a témában gazdagon termeltem. :) A Love Never Dies szintén érdekes és szép műve a komponista, Andrew Llord Webbernek. Összehasonlítani az első fantommal, nem szabad és nem is érdemes. Mindegyik más, a maga módján külön érdemes őket kezelni. Elsőnek ott van egy szomorú szép romantikus ballada, ez lenne az első darab, míg a második inkább megtört lelkek vágyodását mutatja be. Az előbbi mellett szól az a tény is, hogy nincs szomorú végkifejlet, nincs központi szereplő halála, úgyanakkor az utóbbi esetében már van, és valahogy az egész történt lezárása sejtelmes, tudjuk, hogy a Fantomnak van már társa, no de mégis milyen áron? Zenei stílusban eltérnek és egyeznek is, hiszen a líraibb és az erősebb, már-már rock hangzás is fellelhető a darabban.
Annak idején, a bemutató előtt, nagy várakozás előzte meg a darabot, mégis miről fog szólni? Haosnló lesz-e mint az első "rész" volt? Mentek a találgatások, időközben megkaptuk Webber elgondolását a történetről és hát, nagyot nézhettünk páran, a bábos dolgok továbbra is megmaradtak, de a Fantom cikibb dolgokat művel vele, és Christine-t továbbra sem tudta elfelejteni... Számomra egyik kedvenc karaktert is képes volt a gyűlölködésbe és az őrületbe taszítani, így mégis csak maradt valaki, aki miatt elszomorodhatunk a darab végén és az nem Christine (nekem nem ő). Tulajdonképpen, engem inkább meghökkentett, amit olvastam, majd amit később láthattam (mivel a regényben teljesen más volt a végkifejlet előzményei....)...
Viszont senkinek ne vegye el tőle a kedvét, hogy megnézze, hiszen DVD-én már elérhető az ausztrál változat, illetve jelenleg a világon, Hamburgban fut a darab.
Az LND állomásai voltak:
1. London, 2010-ben mutatták be, majdnem egy teljes éven keresztül játszották. Főszereplők, Sierra Boggess és Ramin Karimloo voltak. A díszlet és a jelmezek koncepciója nem tetszett a közönségnek, és a darab zenéje sem forrott ki igazán. Nagy hűhó a semmiért, mondhatni, hiszen Webber a bemutatót, egyszerre három helyen (London, Broadway, Tokió) akarta megrendezni. Az éles kritikák lehúzták, így Webber és kreatív csapata kénytelen volt újragondolni az előadást.
2. Melbourne, 2011-ben született meg az új és egyben végleges változata a musicalnek. Látványos koreográfia, impozáns díszlet, igazából úgy érezhettük magunkat mintha egy cirkuszban lennénk. DVD felvétel is ebből a verzióból készült, a főszereplők, Anna O'byrne és Ben Lewis voltak.
3. Koppenhága, 2012-ben. Megszületett az LND első non replika változata (elsőként Európában Dániában hozhatták ilyen formában létre). Osztrák ismerősömnek köszönhetően birtokába kerültem olyan információknak, miszerint a mester nem ment el megnézni a non replikát (pedig róla köztudott, hogy mindenütt, ahol csak játszák az előadásait, ő elmegy és megnézi), ameddig az futott a De Nyet Színházban. Merőben más koncepciók voltak, új és szép elgondolások a rendezést illetően, többek között ilyen Christine nagy áriája, ami a jelen előadásban úgy volt rendezve, hogy Christine a Pillangó kisasszonyként énekelte el a Love Never Dies-t. Louise Fribo alakította a női főszerepet, míg a Fantomot két, dán operaénekes is megformálhatta, Tomas Ambt Kofod és Bo Kristian Jensen.
4. Bécs, koncert formájában 2013-ban. Pár hét erejéig, a szomszédos ország is megrendezte a maga LND-jét. Milica Jovanovic és az Amerikából visszatérő színész, Dre Sarich alakították a főszerepeket. Jogi problémákra hivatkozva, itt nem volt maszk a Fantom arcán, de a létrehozott érzeli világ minden ilyesmi bajunkért kárpótolhatott. Nagyzenekarral dolgoztak, nem volt díszlet, csak pár kellék (pl. Christine öltőzőjében a tükör).
5. Japán, vagyis Tokióban debütált előadás 2014-ben, követve az ausztrál változat minden egyes mozdulatát, tehát ez volt az első másolat.
6. Hamburg, 2015. Óriási sikerrel és több érzelmes pillanatokkal, mint az ausztrál változat valaha is volt, fut a német előadás, jan. 17-én elérték a 100. alkalmat is. Kisebb változtatásokat láthat a közönség, többek között a Fantom és Gustave közös dalát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése