2016. február 1., hétfő

Messze, a hegyeken túl száll az ének

Avagy A Muzsika hangja
Időpont: 2016. jan. 31. délután 15.00
Helyszín: Magyar Színház
Bemutatója: 2015. nov. 27.



Nem voltak nagy elvárásaim a darabbal kapcsolatban, csupán azt szerettem volna, ha Mahó Andrea alakítja Mariát és Csengeri Attila Von Trapp kapitányt... (plusz Sáfár Mónika a Zárdafőnököt és Fonyó Barbara a gazdag hölgyet, hogy teljes legyen az Operaház Fantomja gárdám :D). Végül az első kívánságom teljesült, és sikerült kifognunk úgy az előadást, hogy a MAHÓ-CSENGERI párossal láthassuk. Jegyszervező barátnőm, Ildi úgy nyilatkozott, hogy az utolsó két, szabad jegy birtokosai mi ketten vagyunk/voltunk... Szóval, ez a tapasztalat elmondja, hogy mennyire felkapott egy előadás...

Bájosnak mondhatnánk történetét, ha nem a legsötétebb időkben, az Anschluss és a Második Világháború ideje alatt játszódna, mégis az előzmények teszik rendkívülivé, szerethetővé, és főként a család összetartása, az ami megmozgatja az ember szívét, így közelebb érezvén magunkat a Von Trapp famíliához.

A legendás filmet már láttam és, ha ment a tévében megnéztem. Csakhogy mindig a zárdás rész kihagyásával tettem mindezt... Így lényegében nem tudtam elvonatkoztatni tőle, mindenesetre az legyen a darab fő pozitívuma, hogy nem egy rövid hajú, szőke fruskával kell a darabot "végig szenvedni"... Szerencsére mindhárom hősnőnek (+ Wégner Judit és Geszti Veronika) hosszú hajkoronája van.


A története:

Az Anschluss idején játszódik, mint már meséltem. A főszereplő egy életvidám leány, aki apácának készül, mégis a rendíthetetlen szelleme folyton a hegyeket-völgyeket járná, így a kolostor falain kívül énekelget, örömtáncokat lejt. A nővértársai ezt nem nézik jó szemmel, folyton keresni kell a fiatal novíciát. Mária megkerül, a Zárdavezető pedig úgy dönt, hogy a lányt elküldi nevelőnek egy családhoz, ahol az apa egyedül neveli 7 gyermekét. A férfi elvesztette a feleségét, és a nevelők, mindig felmondanak, mert lehetetlen megmaradni a gyermekek mellett, akik folyton csínyeket eszelnek ki, mindezt azért, hogy apjukhoz közelebb lehessenek (mivel ha új ember jön a házhoz, Bécsből haza utazik a kapitány)... Mária felbukkanásával a szigorú házirend teljesen felbolydul. Nem lesz több névre szóló sípszójelzés, több menetelés a kertben, több szomorúság a házban. Mária igyekszik jó barátságot kötni a gyermekekkel, a kezdeti nehézségeket könnyen legyűri, ő nem ragaszkodik a katonásdi neveltetéshez. Szerinte a zene nélkül nem lehet élni, így a gyermekeknek a zene szeretetét megtanítja. Időközben Von Trapp ismeretsége Elsa Schraederrel elmélyül, a nő akarata, hogy a férfi feleségül vegye... Ám, a Kapitány nehéz helyzetbe kerül, mert Mária, felforgatja a házat, ruhát varr a gyerekek és saját maga részére, játszik velük, jó titoktartó és a gyerekek rögtön hozzárohannak, ha dörög az ég (villám és a mennydörgés párbeszéde)...és igen, Von Trapp már nem tud semleges szemmel nézni a lányra, beleszeret, és Mária is viszont szeretné, de a fogadalma tiltja, hogy mást szeressen...megijed az érzelmeitől és ezért úgy dönt, elhagyja a családot és visszamegy a zárdába, a bál alatt megszökik. 

A második felvonásban újra a Zárda falai közé csöppenünk és az önvádoló Máriát láthatjuk, akit a Zárdavezetője meggyőz arról, hogy az effajta szeretet is Isten iránti szeretetünk megnyilvánulása. A gyerekek el vannak keseredve a Kapitánnyal együtt, de az apa próbál erősnek mutatkozni, eljegyezte magát Elsa-val, a gyerekek ezt nem nézik jó szemmel, kevésbé kedvelik a hölgyet, a kórusversenyre sem gyakorolnak kellő alázattal és örömmel, mint Máriával tették. Aztán betoppan az ajtón az elveszett lány... Mindenki kimondottan boldog... Von Trapp és Elsa szakítanak, mindketten belátják, hogy nem egymáshoz valók... A végső döntést mégis a nő hozza, hogy úgy tűnjön ő szakított Von Trapp-pal. Így a két főszereplő végre megtalálhatják a boldogságot, a kertben szerelmet vallanak, és a gyermekek beleegyezésével megtörténik az esküvő. Miközben náci katonák lepik el az utcákat... A család nem menekülhet, a német tiszteket zavarja, hogy nem tették ki a házra a zászlót (a Kapitány erősen Ausztria barát, nem hajlandó behódolni a németeknek), táviratot is kapott, de nem teljesítette a "kérést". Meglepetésszerűen felbukkannak a tisztek, amikor a család elszökne, így azt hazudják, hogy a kórusversenyre készülnek utazni... A tisztek elkísérik őket, és a család fellép. A hazát, a békét jelképező dalt, az Edelweiss-ot ekkor énekli el először a Kapitány egy magában, majd mivel elcsuklik a hangja, a családja besegít (Mahó Andi szeretetteljesen hátulról megragadta és összefonta kezét Csengeri kezével) az éneklésbe, szép összetartozást szimbolizál. Utoljára az "elbúcsúzós" dalt előadják, majd eltűnnek a helyszínről. A közönség "alakítja" a közönség szerepét, eljön a verseny győztesének kihirdetése. A harmadik helyezéstől indulnak vissza, a második csapat, a 4 főből álló apácák még rájátszanak egy kicsit: Alleluját énekelnek (előtte egymásnak adják át a szájharmonikát, de csak egyikük fúj bele). Az első helyezettet, a Von Trapp családot is bejelentik, de nem jelennek meg, végül a kulisszák mögül kiszól egy "német tiszt", eltűntek. Elkezdődik az üldözés, végül a kolostorban is szétnéznek a németek. Már jó ideje keresgélik őket, mire Rolf, a legidősebb Von Trapp leány szerelme, megtalálja őket, Liza esdekel, hogy ne árulja be őket, apja is óvón mellé áll. Érkezik egy német tiszt, és Rolf azt mondja nincs itt a család. A Zárdavezető tanácsára nekivágnak a hegyeknek, mert azok mögött már biztonságban tudhatja a családot. 


Személyes benyomások: Megvallom, volt olyan pillanat, hogy erősen unatkoztam... A zárda jeleneténél eluntam magam, már annak örültem volna, ha gyorsan átmegy a kastélyba...

Díszlet: A színház nem rendelkezik forgószínpaddal (még nem tudtam kitapasztalni) vagy legalábbis ez a díszlet nem tette lehetővé az átalakulást, hogy ne kelljen állandóan a vetítővásznat leereszteni és mindenféle képpel illusztrálni az aktuális helyzetet, pl. hegyek-völgyek és békés vidék az elején, a kolostor képe sírkövekkel, a Von Trapp kastélya kívülről mutatva, a kertjük, majd a németek bevonulása Ausztriába, a trappolásuk... Hitler többszöri karlendítése... Őszintén megmondom, volt, hogy leszámoltam hányszor látok egy képsort (4 x)...ezzel elment az idő, de a színpad képe átrendeződött, mégis túl sokszor jött le a vetítő, szerény véleményem szerint... 

Maga a térbeli díszlet egyrészt a kastély belső termét volt szolgáltatott bemutatni, illetve a kolostort. A többi helyszín nagyon leegyszerűsítve lett megoldva, nem igazán volt részletekbe menő, 

Jelmezek: Talán az első alkalom, hogy nem tetszettek a jelmezek, azok az igazi tiroli ruhákra vártam, de az elején inkább matrózruhákban terpesztettek a gyerekek, később persze megkaptam a hőn vágyott jelmezeket, de nem volt kifejezetten különleges és a korhoz teljesen illő (legalábbis, ami Elsa ruháját érintette - túl nagyvilági, túl mai, hétköznapi viselet volt - ráadásul Fonyó Barbara jelmezei itt-ott nem is egyeznek meg a váltótársa öltözékeivel). - Galéria lentebb link formájában!



Zene: Nem mehetek el mellette. A zenekar remekelt, nem volt farshang. (Csodálkoztam, hogy a tapsrend alatt, a karmester asszony mennyire szerény volt, inkább megbújt a hátsó sorokban, meghajlást követően. És, ráadásul a kövér hölgy fogta kézen a színpadon, és nem a női főszereplő, ez esetben Mahó Andi - pedig neki kellett volna!) Mahó Andrea kapkodta éneklés közben a levegőt. Ez normális lehet vajon? Hogy ennyire lehet hallani a zihálását éneklés alatt? Nem tetszett, de ha ettől eltekintettem, még mindig szeretem a hangját és a játékmódját. Hihetetlenül jól összehangoltan működött a gyerekekkel. Hűvösvölgyi Ildikónak talán nem ez a legkimagaslóbb alakítása, énekhangilag nem volt annyira erős, mint a társai. De összességében elégedett vagyok, szépen énekeltek, sikerült is megríkatniuk engem. :)

A szereposztás:



Pár szóban, jöjjön róluk az értékelés. 

Mahó Andrea: Roppant jó dolog, ha egy színész kiválóan tud alakítani egy szerepet, sokat foglalkozott vele, és a karakterhez teljesen hozzá tud idomulni, magáénak érezheti. De ő fejlődik a szerephez, és van olyan eset, hogy a szerep teljesen illeszkedik a megformáló művészhez. Ez az eset áll fenn Mahó Andrea esetében. Nem kell sokat agyalnia, hogyan alakítsa a karakterét, hiszen a karakter önmaga. Eleddig minden szerepe megtalálta őt, és mindegyik úgy illett hozzá, mint tűbe a cérna. Tökéletes kombinációk, tökéletes ábrázolás, minden alakítása úgy találta meg őt, mint zsák a foltját. Nem is tudok kapásból mondani olyan művészt, akihez a szerepei ennyire illenének, ennyire kézenfekvően klappolnának, mint Mahó Andrea esetében. Ez is kifejezetten egy álomszerepe, álomkarakter, vidám, bohókás, keresi az igaz utat és közben megtalálja a szerelmet. Andi a fentebb említett zihálási problémákon túl, mindenben remekelt, imádtam nézni, ahogy a gyerekekkel megtalálja az összhangot. És, igen ez a szerep neki való, megint megtalálta önmagát benne, és bemutatta a Mahó Andrea-féle Máriát. 


Csengeri Attila: a szerep kedvéért kicsit beőszült - amit a barátnőmnek szóvá is tettem, kijavított, hogy ebben a szerepben ő őszes, ez direkt van így, mert én úgy sejtettem, Attilát is utolérte a kor...khmm...khmm... :D Hangilag rendben volt, itt nem kell olyan nagy hangokat megütni, mint a Fantomnál (no, miért is írom pont a Fantomot összehasonlítási alapnak? nemsokára, lentebb megtudhatjátok! :P), de így is szépen hozta a formáját hangilag. Játéka inkább volt kiemelkedő, a zord apa, aki egycsapásra beleszeret a nevelőnőbe, majd elcsuklik a hangja az Edelweiss alatt. Az arcmimikája, gesztusai a szituációknak megfelelő volt, tetszett. Viszont, hogy elcsuklik a hangja már kevésbé gondoltam volna róla, hogy elsírja magát, inkább csak rettentően elszomorodott. Rendben volt és örültem, hogy vele láttam, mert a váltótársát nem ismerem. :P

Hűvösvölgyi Ildikó: zárdavezetőként, szolid, visszafogott hatást nyújtott. Holott hangilag nem volt a legjobb, nem éreztem rajat azt az erős Oszvald Marika-stílust, mint más szerepköreiben. Kedves volt és szerethető, no meg persze humoros is (pl.: amikor a menyasszony nem meri kimondani magára, hogy szép, ő belenéz a kis tükörbe, és - önmaga arcmására azt mondja, csodálatos!).  

Csarnóy Zsuzsannát csak azért említeném meg, mert Fonyó Barbarát szerettem volna megkapni, mitn Elsa Schraederer, de nem ő volt, hanem Csarnóy. Így első megjelenésétől kezdve, Barbarát igyeztem a helyébe képzelni, ami azért volt vicces, mert ez a hölgy erősen hasonlított a fiatalkori Kállay Borira...

Racsó Dezső: Detweiler-ként vicces karakert mutatott be, ő volt a család barátja, akinek berlini összeköttetései voltak...

A gyerekek tündériek voltak mind, Andrádi Zsanettot most láttam először a színpadon, rá kíváncsi voltam, vámpíros múltja miatt is... :) 


A történet módosult pár részletében:
- Ildi szerint a Zárdavezetővel folytatott éneket a visszatéréskor énekli a filmben Mária (ha szomorú, akkor ezt a dalt énekli...)
- Mária elszökik a kastélyból, mert ráébredt szerelmes a Kapitányba (szerinte ez tiltott érzelem, nem szabadna ilyen érzéseket magában hordoznia, ezért rögtön fogadalmat akar tenni...), visszamegy a kolostorba. A filmben a gyermekeknek hiányzik a nő, ezért utána mennek, hogy visszahozzák, de a darabban Mária önszántából tér vissza a családhoz.
- Az Edelweiss, csak a versenyen hangzott el, míg a darabban a gyerekek elbeszéléséből tudjuk meg, hogy az apa direkt felejtette el a szöveget egyik este, csakhogy hallhassa Máriát énekelni. 
- A család a kolostor sírkövei között bujkál, Rolf felfedezi őket, és a filmmel ellentétben, nem árulja be a Von Trappékat.


A Magyar Színházról - általában

A nézőtér
Életemben először volt szerencsém ehhez a teátrumhoz, vagyis inkább "színháznak nevezett helységhez". Igaz, ezt a címzést már a Játékszín megkapta tőlem, de ide is találó a megnevezés. Kívülről, és a honlapon / no meg a vámpíros előadások után történt képsorok alapján az ember azt hinné, hogy egy hatalmas nézőtérrel és beltérrel rendelkező színház. De a valóság más képet mutatott! Az aulába belépve az emberek egymás hegyén-hátán tolongtak, egymás lábain tapostunk. Soha nem tapasztaltam ekkor szűkösséget, pedig a Játékszín is kicsi színház. Külső méreteihez képest, a belseje enyhe csalódás, kipróbáltuk a szünetben a wc-ét is (muszáj volt!!!!), beálltunk  a kigyózó sorba. Csupán két fülkével rendelkezett, de maga a látvány, az mindent vitt, mintha visszamentem volna az időben, azt gondoltam, hogy vagy egy általános iskola vagy egy gimnázium toalettjébe léptem volna be. Semmi olyan jellege nem volt, amiből kiderülhetett volna számomra, hogy ez egy színház wc-éje. Neem, nem azt mondom, hogy ki kell dekorálni, nem a mellékhelyiségbe járunk, hanem az előadásért a színházba, de még normális kézmosó szappanuk sem volt, a kezet szárítóeszközökről nem is beszélve. Elszomorító volt az egész. 

A színház nézőtere a földszinten emelkedik, ahogy gondolom a karzaton is. Mi, külön helyeken ültünk, nem tudunk egymás mellé kerülni, a 13. és a 14. sorban. A 13.-tól emelkedik az ülés, szóval ide, és a hátsó sorokba érdemes jegyet váltani. Nekem még a látási körülményeimet zavarta az előttem ülő lány, aki "szardarabszerű" hajával, aki a második felvonásban elég sűrűn hajolgatott barátnője felé...Az én társamat, a mellette ülő szamárköhögésre hajazó gyermek, idegelte fel...nem csodálom, sőt akadt olyan emberke is a nézőtéren, aki időnként valami zacskóval zörgött. Sokan betegen jöttek el, köhögtek... Szóval, nem mondanám, hogy nem zajlottak az események a sorok között.... 

Az előadást ajánlom mindenkinek, aki szereti a filmet, vagy szeretne kikapcsolódni. Garantáltan megéri!





Lássuk a medvét! Az Operaház Fantomja talány

Fentebb írtam, kifejtem majd, hogy miért a Fantomot említettem összehasonlítás példájaként. Nos, barátnővel és kolléganőivel meg azok lányaival a villamos megállóban (Wesselényi utca) találkoztunk, együtt mentünk a színházhoz. Én spec. nem is tudtam volna merre kell menni és elkanyarodni, olyan eldugott helyen van... Útközben Ildi mesélt a fantomos élményeiről, szombaton volt, így friss emlékekkel rendelkezett, Csengeri Fantom, Krassy Christine és Magyar Bálint, mint Raoul. Közölte velem, hogy úgy tudja, Posta Victor beteg, lemondta az eheti előadásait, és vagy Sasvári vagy Csengeri viszi helyette a szerepet. A saját kis előadásunk után, kíváncsi voltam, hogy ma este (mivel Victor lett volna) ki alakítja majd a Fantomot. Ez a gondolat megfogalmazódott Ildiben is, így elmentünk megnézni a Madáchban a kiírást. Mondhatni kéz a kézben jön át Mahó-Csengeri páros, és ezúttal el lesznek választva egymástól, holott délután "egybe keltek". 



Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , , , , , ,
Hely: Budapest, Magyarország

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)