2013. november 9. A 700. előadás, három Fantom, két Christine, két Raoul.
Nagyon szép volt a darab, későn érkezők is vannak az első felvonás elején. "Mindenki nagyon örült nekik". A jegyszervezővel és rokonával igyekeztem a kapcsolatot fenntartani, később az előadásnak vége, elbúcsúzunk egymástól.
Én magamra maradok és Madách teremben roskadásig megrakott asztalokat figyeltem, majd úgy döntöttem elmegyek, pedig Victorral szerettem volna még találkozni. Lementem hát, a lépcsőn, már kabátomat is felvettem.... A lépcsőfordulóban bepillantok a teremben - már javában zajlott a fényképezgetés, én azt hiszem Victort látom, ám megfordultam és szembe találkoztam vele.
Zavartságomban nem is tudtam, hogy megszólítsam-e vagy sem, a szám döntött helyettem, mégis csak a nevén szólítottam... Felkapta a fejét, ahogy lépdelt fel a lépcsőkön... és ő emlékezett az ígéretére, kedvesen végighallgatta idióta makogásomat, mert ha Fantomként rám tekint elveszítem az eszemet és hebegek-habogok. Nagyon örültem, hogy ott maradt beszélgetni, majd mennie kellett. Egy kisgyermek gratulált neki, és ő lehajolt hozzá, hogy megköszönje a kedves szavakat. Bezzeg ilyenkor nincsen egy sajtós sem a közelben, hogy megörökítse a pillanatot... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése